isten nélkül

a térdig hó tapintatosan eltakarna mindent
de a nyomort
a nincstelenséget még az se tudja

ott ahol húsz éve családok élvezték
az erdő
a természetet közelségét
a telkeken
pincékben
hétvégi házakban

most családok vegetálnak
pár tízezer forintból

tekintetükben érdemtelen szégyen
a földet nézik
mintha tőle várnának csodát

koravén gyerekek
megbújva szüleik mögött
szemük fakó mint a mosatlan pohár
arcukon a kora reggeli
déli vándorlások unalma fáradsága
az iskolába és "haza"

késő délután az egész család közösen
több száz méterről cipeli a vizet
minden mást

egyik nap tészta
másnap krumpli
reggel egy szelet zsíros kenyér
este ugyanaz
hó végén lehet hogy semmi

segély járadék csp
vagy a dobozolás
kukázás
feketén lépcsőház takarítás
a szerencsésebbeknek közmunka

nyáron nyelik a port
októbertől áprilisig
sár hó jég az úr

és húsz négyzetméterre
bezsúfolva minden leharcolt életükből

egy garzon már elérhetetlen
az isten is






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-06 19:02:55
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-07 06:38:16