Napi vers
/Engedd feljönni a(z) (s)írást,
hadd folyjon a könnyed!/
Tegnap együtt voltunk megint,
hiába ültem egyedül a padon.
Meglepődtem, mennyire
fáj még árulásom.
Oly eleven az érzés,
idő nem fog rajta.
Feltört belőlem a sírás,
ha tudnád, nem örülnél.
Megsemmisíti jelenem;
nem is, átlyukasztja,
mint féreglyuk a teret,
ami engem s a múltat
összeköti veled.
Visszacsöppenek rajta
hirtelen, egy sosem volt világba,
melyben ketten voltunk,
elmém szüleménye.
De Te továbbléptél,
magad hátrahagyva,
hogy újra és újra visszatérhess.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-01-28 11:52:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-28 11:52:45
