Globális elhidegülés

Szombatonként este hétkor szoktak csengetni.
Minden szombaton.
Én szaladtam ajtót nyitni,
közben kiabáltam apámnak:
- Megjöttek Laci bácsiék, Apu!

Mindig hárman jöttek,
mindig ugyanaz a három,
apám kollégái, barátok.

Nekem mindig csokit hoztak,
vagy kolbászt - azt jobban szerettem,
mindig 11-ig maradtak, és ilyenkor én is
fent maradhattam addig.

Mindig egy liter Asztali Fehér
fogyott el,és én
kétszer csinálhattam szódát.

Én egész este vándoroltam
egyikük öléből a másikéba,
néztem a lapokat,
egyedül jöttem rá,
hogy mi az a snapszer és mi az a kontra
- ezt mindig hangosabban kellett mondani -,
mindig annak örültem,
ha az nyert,
akinek az ölében ültem.

Tizenegykor (mindig tizenegykor)
elmentek, Laci bácsi hagyott nekem
a pohara alján egy kortyot,
amit megihattam úgy, hogy apám
ne vegye észre.

Azóta se ittam olyan ízű fröccsöt,
pedig vagy ötven éve keresem.

Mostanában nem szoktak szombaton becsengetni.
Én se szoktam senkihez.

Senkihez se szoktak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-18 19:50:30
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-18 19:50:30