Tovább, veletek
Az életnek van jelentősége,
nem a halálnak,
tévedéseim ebben az ügyben
már gyakran fájnak.
Nyüszítek nagyon a félelemtől,
ezt sem csodálom,
felgyorsult kinn a levélhullás is,
sűrűbb az álom,
mert az álom az élők álmához
hasonlít csupán,
nem kevés az, de még most sem elég,
odafenn a fán
a pucér ágak készülődnek, mint
majd én is teszem,
az életet hívom segítségül
és szerelmesen;
belenyugodtam, mert meg kell halni,
mást nem tehetek.
Dacból, dac nélkül fogok majd élni,
tovább, veletek.
2016. november 3.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-11-07 06:55:48
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-07 06:55:48
