Három gyerek
Három gyerek jött felém,
három gyerek, nagy szemekkel,
kérdőn, vádlón, dacosan,
s én vergődve kiáltoztam:
Nem kell!...nem kell!...nem kell!
Már nem jönnek. Eltűntek.
Nem tudom, hogy mit akartak.
Nem ismerem e jelképet,
s bár szimbólum az élet,
de nem tudom, mit akartak.
Tán, hogy kövessem őket,
én, aki egy szem lányát
is félti, ha az a folyón túlra,
a sötét szigetre, szemlehúnyva
Holdtalan éjjel is átlát?
Most épp lefekvéshez készülődik,
én verset írok az ágyban,
mellettem alvó feleségem.
De a három gyereket én ébren
láttam...láttam...láttam!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-11-03 11:03:49
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-03 13:27:11
