Csak bámulom
Talán rájöttem, mit tehetnék,
hogy ne vádoljam magam hiába,
immár összeállt minden emlék,
az élet ezernyi igazsága
figyelmeztetett százezerszer,
hogy jobban kell hallgatni a jóra,
mert, ha a segítő kéz nem kell,
akkor majd úgy sem válhat valóra
egyetlenegy keserves álom,
ha idő sincs már a türelemre,
önnön vitám hiába zárom,
csak sót hintek a mélyülő sebre.
Ezért nem az én útam ez sem,
és újragondolni sincs esélyem.
Imádkozni sem tudok szebben,
csak bámulom, hogy folyik a vérem.
2016. október 23.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-10-31 00:26:20
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-31 00:26:20
