Egy napnyi ősz... és nincs többé. (Élettánc)

Erősebb az életnél és halálnál
az uralhatatlan lélek. A szél
egyszer csak felkap, elvisz valahová,
ahogy követel, és többé már nem kér
pici szíved... Mint sodródó falevél,
érzi, reménytelen, hogy így kihajtsál,
újra fává sarjadj egy arany szótól: "Enyém..."
Az ősz káosz. Sejtelmes titkainál,
már csak a csodái hatalmasabbak.
Kezeiben hordoz, sebeket foltoz,
míg belül átalszod hosszú utadat.
Ha ő úgy akarja, élni fogsz. Hallgasd énekét!
Tudja jól, miért sóvárogsz.
Nem tarthat örökké, egyszer megvirrad.
November hamarosan aludni tér. Nem lesz irgalom,
mind elfagyhatunk a terheink alatt.
Lángoló hattyúk, éji lepkék hamva,
szennyben ázó virágok, lélekhalmok,
százezer szörnyetegszáj torz állkapcsa,
kalapács zúzta síró kutyafejek,
legyek tündérek csavarodó húsán,
gennyóceánon vörös égnek ere,
vad örvényben tűnik az egész világ,
minden porszem figyel, de mégse látnak,
leprás kar-erdő fogna, ölelne át
kezeikben beteg ajándékokkal...
Csukd még szemeid, csak rosszat álmodtál...

mind megtörünk egyszer, muszáj
maszkunk elmáll, ahogy sírunk
és bújunk oltalom alá
mert nem kőszobrokból vagyunk
éledj, úrnőm

az erős formálja ez a világot
kiszakítalak belőle, szilánkjaira zúzom,
ha arcodon még egyszer szomorúságot látok

ébredj
holt levelek örvénylő forgatagát
az élők minden titkos vágyát
az ég lehulló vörös koronájának fénye festi
örökké, örökké fog esni
zuhogni fog, mint áldás és átok, kő kövön nem marad
ma velem táncolsz, nem adok esélyt, hogy ellenállj
legyőzöm a megvadult Tisza és Duna sárkányok sodrását
szívembe rejtem szelíd szavad
egy napnyi ősz... és nincs többé
a fehér láng bennem talán kialszik örökké
viharok viharában táncolva kántál
valaki, akit magányban megrohadni hagytál
észak, dél, kelet, nyugat
hozzám tartozol,
legyen oltalmad kínzó vágy és magány,
valaki, akit szörnyek étkének hagytál
viharok viharában táncolva kántál
rejtőzz el a fénytelen éjszakában,
a fehér láng bennem talán kialszik örökké
ahogy a telihold megemeli állad,
könnyedet törli róla súlytalanság
egy napnyi ősz... és nincs többé
öltözz csillagokba felhőkön járva,
szívembe rejtem szelíd szavad
időd eljő, a tisztaság jutalmát
borzongva viseli majd oly szép hátad,
legyőzöm a megvadult Tisza és Duna sárkányok sodrását
és megnyitják neked a Menny kapuját
ma velem táncolsz, nem adok esélyt, hogy ellenállj
zuhogni fog, mint áldás és átok, kő kövön nem marad
megszaggathatnak keselyűk és kutyák,
harcos leszel és őket a por nyeli,
mit haragodban felversz magad után
örökké, örökké fog esni
az ég lehulló vörös koronájának fénye festi
az élők minden titkos vágyát
holt levelek örvénylő forgatagát
száz év Menny boldogsága és Pokol kínja
sóvároghatnak farkasok, hiénák...
küzdelem lesz, mely egymáshoz láncol és lelakatol
asszonnyá teszlek, kit nem lehet feledni,
erősebbé az életnél és halálnál
nincs választás, meg van írva
a végén veled szálljak a sírba
hozzám tartozol
dobd le fátylad
táncoljuk át az örök éjszakát
szikrából pici láng, abból tűzorkán
a világ legmagasabb, legszebb pontján
tűz égess, szél szakíts, föld indulj, víz moss el
száz év Menny boldogsága és Pokol kínja
a végén veled szálljak a sírba
hozzám tartozol
dobd le fátylad, csodám
táncoljuk át az örök éjszakát
szikrából pici láng, abból tűzorkán
a világ legmagasabb, legszebb pontján
tűz égess, szél szakíts, föld indulj, víz moss el
nem bukhatunk bele az életbe még egyszer
mind megtörünk egyszer, muszáj
maszkunk elmáll, ahogy sírunk
és bújunk oltalom alá
mert nem kőszobrokból vagyunk
magunk mögött nyomot hagyunk
minden élőben aki szívdobbanást visszaszámol
mint egy óra ketyeg, egyszer leáll
minden élőben aki lélegzetet visszaszámol
öntudatlan sodródás, újraébredések ezrei
minden élőben aki csókot visszaszámol
ölelj szorosan, merüljünk alá az égbe
egy másik világba ragad
a mélységi mámor
világnak éke
könyörgök, hadd szerethesselek
táncoljuk át az örök éjszakát
szikrából pici láng, abból tűzorkán
a világ legmagasabb, legszebb pontján
tűz égess, szél szakíts, föld indulj, víz moss el
száz év Menny boldogsága és Pokol kínja
a végén veled szálljak a sírba
hűs szellőd leszek
észak, dél, kelet, nyugat
hozzám tartozol
élj sokáig, és halj meg értem
vedd magadhoz, őrizd meg szívem

Száz éven belül elveszítjük egymást, belegondoltál már?
Ébredj, úrnőm...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-28 03:08:11
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-01 01:02:26