sosemvolt szerelmem
kóválygok a kihalt parkban
nyirkos paplanként
nehezül rám a csönd
nedves minden
köd szitál
a híd korlátjára tapadva
mint halott madár
arany falevél
a sáros sétányon
lámpa narancs fénye hever
árnyékom rásimul lassan
és téged látlak
sosemvolt szerelmem
kócosan
szemeidben végtelen csillagmezők
tenyered meleg
nevetésed csilingel agyamban
én meg kereslek mindenben
nap nap után
amíg görnyedt
hebegő vénember nem leszek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-10-21 15:11:41
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-25 14:29:12
