A csönd fonószékén

Az első szálra hurkot köt,
s mint egy lasszót, feldobja az égre.
Ha jól céloz, az épp a Göncöl rúdjára akad.
Egy kötéltáncos ügyességével felmászik
a rúdig, átegyensúlyozza magát a szekérre,
kis láblógatás után a Hold sarlójára csúszik,
onnan a Csendes-óceán mélyére ereszkedik,
egy tengeri csillagon rögzíti a szálat,
megkerüli a dél-amerikai földrészt,
felúszik a Szikla- vagy a Macska-fokig,
ott újabb hurkot köt,
lasszó fel a Sark-csillagig,
onnan le, aztán fel,
újra le és újra fel,
míg a keret el nem készül,
a küllőkre csigavonalban keresztíveket fon,
a felesleges szálakat visszafejti
– nem nyugszik, amíg a csönd fonószékén
sodort szavakkal tele nem szövi az éjszakát.

Balatonszepezd, 2012. november







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-11 13:23:16
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-11 14:17:30