Budapest összes
budapest összes arcában kereslek
felhúzott szemöldökök mosolyra húzódó
ajkak nevető pillantások rengetegét
kutatom fel egyetlen sóhajodért hogy
még egyszer újra kézen fogj és
útnak indíts egyedül nélküled és
a legfelső csigolyám szellőtől is
megborzongó hajlatára leheld mint
örök bélyeget hogy szerettél de
budapest összes arca nem néz
vissza kutató pillantásaimra
elfordítja fejét a város szürke
ködfelhőbe burkolózva sötét
arccal a duna felé fordul és
hiába nyújtom feléd a kezem
te már máshol jársz
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
