Kötelmek


Hegedűszó suhan, a szél

lábujjhegyen oson.
A kocsma is bezárt, pihen

a pénztárgép,megkönnyebbülve

szuszog a kocsmáros.

Lepkék szédült románca kering
egy Strauss keringő dallamára.
Nagyanyám már felhőket porol:
pehelyillat száll. Rezzen a komód,


a fiók szemérmesen nyikorog.
Vasalt ruhák suhognak.
Ükszülém bálba készül, gyöngysora
csörren, a tükör párás szemekkel


kacsint.
Nehéz, csizmás léptek a verandán.
Gyufa lángja rezzen, mint félénk


kisgyerek.Nagyapám pipára gyújt,
  
emlékfüst bodorodik: táncol az idő,


évek gyérülő, fehér haja lebben.
Ismét gyerek vagyok, kacagó patakként 

pipacserdőben gázolok.
Víz csobog, nyikorog a malom.
Az emlékek megőrölnek. Ijedten

fülel a csend. Óramutatók percegése,

akár szú az öreg székben.
Rohanok. Elmúlt percek vonatát üldözöm.
Vékony füstcsík: turistaút az

ismeretlenbe.  



























Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-02 19:53:22
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-04 11:04:53