Ima a hajléktalanokért

Eljött az a kor, amikor az országházba
nem fér bele az ország.
Kilopták az irgalmatlanok
a későnjövők elől a tortát.

Az alamizsnát házon kívül osztják gyomorba,
egy tál csócsált tortát a nyomorba.
A rongyokat emberré fagyasztja
a telek mínussza.

Hajlékot vet a temető perem.
Himnuszra kántál a csikorgó csákány:
Áldd meg áldd meg Istenem!
A haza peremén minden sir: verem. Jeltelen.

Ó Uram! Ahol emberből van a nyomor,
ott nem a koldus becstelen!

Ó Uram! Az irgalom semmijét!
Legalább a szánalom kérész csókját
ránk ledobnád! És jászolos napokat
a rongycsomókra! A meleg csodát!

És ne adj oda telet, hol
egymástól fagynak emberek!










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.