Egy év veled

Karmai közé kaparintotta az ősz,
A virágos nyár viruló száz színét,
És befedte a holnapot sárguló arannyal.

Nem bánom, hogy a tied lettem.
Fázósan húzza össze mellén a tél,
Korai leheletét a hajnali ködnek.

Borzongva bogozza hajad a szél.
Fáradt szürke szemed a vágytól,
Mély barnára váltva, tavaszba hív.

Pattog a levegőben perzselt forróság,
S a nyári nap lusta táncát lejtve elfordul,
Pirulva takarva szemét szerelmünk elől.

Aszód, 2004. szeptember 11.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.