gabi

mintha rászáradt volna a bőr
csontos és szürke az arca
hangja halk és rekedt
mint egy régi csöves rádióé
szeme egy riadt gyermeké
cikázik ide-oda
ujjai között remeg a dekk
ahogy elkezdi mesélni
véget nem érő történetét
ugyanarról
hogy kint dolgozott németbe
de mindig másképp szól a sztori
senki nem hallgatja már
de nem zavarja
az sem
hogy engem
hol józsinak hív
hol janinak
vagy zolinak
és minden este
más ágyába akar feküdni
egész éjjel figyelni kell
felkel
mászkál
megáll
néz ki a sötét ablakon
kérdezem mi az
füstöl a kémény mondja
jól van gabi
nem baj
aludjál
és visszavezetem az  ágyához






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-17 20:54:37
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-24 16:00:42