Chip (Rekviem Felderítőért)


A hátsó ülésről már lekefélte
a kutyaszőrt, ne maradjon nyoma.
Nem tudom, miért mesélte
el, a kis keverék kant nem láttam soha.
Egész úton fecsegett róla,
rejtett szánalmat kompenzált talán,
hogy miután meghalt az anyósa,
kitette egy lovas tanyán.
A panelba nem hozhatta, a sorsa
ezzel eldőlt.
Többet nem hall felőle, úgy hitte.
Egy hétre hívták egy kutyamenhelyről,
hogy ismerős-e a Felderítő név, s a chipbe
írt címen gazdája, az alkesz sógor,
(akit egy éve elvitt a májcirrózis.)
Nem tagadhatta le, gondolta, olcsóbb
lesz elhozni, bár a neje irtózik
az ilyen módszertől, majd megmérgezi.
Végül a családi kupaktanács másként
döntött. Káromkodva fizette ki
a fejpénzt a végleges lemondásért.

Árnyéka ott maradt Ráckevén.
Tegnap rákerestem a neten,
hátha megtalálnám szegény,
kóbor kísértetem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-10 15:27:21
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-10 15:27:21