játszmák
benne lakom a gondolataidban,
s nem veszem észre, amint valószínűtlenül
szembesülök közönséges árulásoddal.
átlátok rajtad és vakon tagadom minden
csalárd kikacsintásodat. merő ármány, ahogy
mellbimbóiddal szemfényveszted a gyanútlan
idegent, s a legolvasztóbb mosolyod vág hozzá
utat. pedig benned lakom, s mindenható
az én imádatom, zsibbadó agyamra kinyíló
combtöved tesz béklyót. alleluja!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-08-04 16:52:16
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-04 16:52:16
