Diagnózis

mi hörpöli föl szívünkből a
szélrózsa mosolyt, kacskaringós madárdalt
gyermekrajzainkat?
álszent, ki fát aprít a lom világnak
a mindig didergőnek
karmazsin ég alatt vajúdni hiába
csak homokórát les, ki ma még
fújja kürtjét

nem érinti meg az orra hegyét
elfelejt játszani is a gaz ember
régi kis műanyag lovacskái szétfutottak
férfikor ködében
szendereg a vászon, nem fest szeme sem őszt, nyarat
koptatja a követ, ringatja a korsót kezében
nyájas alázattal hajol, ha pénzt kell keresni
ilyen sors, ebsors

mulatságai álprűd zarándoklatok csupán
tejfeles száján füst meg paráznaság bukik elő
számolt napjai közé vegyülnek vegyületek
maró savak, aljas indokok
még elvásik a központozott miliőben
cédrus szagú farkasok rágják, darálják fényes csontjairól
húsát, kedvét s a porba veszik még nyoma is

eltévedt álmok halnak így

most cseppenként mérik meg őt
veleszületett képzete -  májízek - szalontüdők
illata lengi be sóder haját, színtelen szeméből
tovaáll a kereskedő
ki áruit drágán vette és túl könnyen, olcsón továbbadta
hitszegő, gyónás előtti nyögés, nyelés
jobb volna lenni még így, mázsán a tollpihe
könnyed ellibbenés helyett várja
a nehézkes lángelfújás

még visszaáll a láng, mordul, sikong kicsit
serceg, liheg, elmozog a semmibe és vissza
mielőtt kiadja lelkét
a megszűnésnek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-03 16:48:32
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-03 16:48:32