Tótágas

Mostohák magzata,
az a lyukas kezű.
A tetőcserepek platniforró redők.
Cseresznyefára szállt
éjjel
a fekete köd, szemtelen madár.

Nézz széjjel.
Itt engem sem találsz.
A gödrökben még van víz,
kevés,
bennem csak szívdobbanás árnyéka.
Visszhang vagyok.
Szélbe szórt hamu.
Lyukas kéz.

Dobjad le, mi volt.
Most fejtetőn állnak
a magzatok, fák,
eltépett szabályok.

Ez másik oldal.
A forsza, a fonákja
azoknak, akik vagyunk.
Nyitott test, csakra ráma.
Fonott vasak rajtunk.

Fejre állva.
Tótágas.
A  tükör mögött
vagy a tükör előtt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-25 20:36:27
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-25 20:36:27