Hársfa

Olyan vagyok, mint ez a hársfa, mondtad,
én meg el is hittem.
A kérgét mintha az arcodról mintázták volna,
ha fejed neki támasztottad, ráncaid
a fában folytatódtak.
Ha szél fújt, az ágak úgy lengedeztek,
ahogy te integettél a velünk elrobogó
vonat után.
A levelek olyan száraz-hűvösen simogattak,
mint érdes tenyered, mielőtt elaludtunk.
Gyakran ültem alatta, jó volt hátat támasztani,
vagy egy könyvvel elnyúlni a lombsátor alatt.
Neked is így dőltem, míg hosszú ősz hajadból
lófarkat, kontyot meg copfot csináltam.
Hallgatag és engedékeny voltál, mint a hárs.
Kemény. Nekem így voltál nagyszerű.
Miután meghaltál, rá sem bírtam nézni a fára.
Húsz évig haragudtam rá, amiért túlélt.
Mint a temetéseden, akkor is ott voltam,
mikor kivágták.
Láttalak meghalni másodszor is.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-23 18:06:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-23 18:06:07