Eretnek vers

citromos fagyit nyaltam a templomtéren,
míg nyeltem a fanyart dőlt az áhítat,
mi volna, ha fehér lenne a vérem,
akkor tán' ülhetnék itt nagy merészen,
mert csak kékből készül az Úrnál a vádirat.

esküszöm a szerb pultos gyerekre,
naponta kétszer veszek magamhoz ostyát,
fogam alatt recseg-ropog Jézus teste,
közben egy vén csavargó mögülem leste,
hogy a rohadt misebort mikor osztják.

nem hallotta senki a nyüszítő angyalt,
épp kenyerét kereste az édeskés pázsiton,
s mikor végzett a ziháló paraszttal,
nem tudott mit kezdeni a disznószaggal,
mi körötte repdesett kölcsön szárnyakon.

mert mi mindent mannát felzabálunk,
nem törődve szegény égiekkel,
s ha nem látja senki akkor hányunk,
ezért sosem üres kehely-vájunk,
telve fanyar-langyos hiszekeggyel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-11 13:06:31
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-11 13:06:31