Kicsorbult játék
hőre hegedő sebek marják testem
fényre pupillák szűkülnek és lassan
tompa morajba olvadnak a szavak
a feszesen surrogó kék erekben
harsány ütés és sikító dobbanás
fejemben minden kimondott dőre szó
gömbbe zár mint újraéledő echó
a sejtfalból kikapart fogantatás
életben tartó rugóim élesek
rideg kövön időcseppek kopognak
zavaros tócsákba konfirmálódnak
fuldokolva keresik lélegzetem
soha véget nem érő menekülés
ahogy osonnak múltból a jelenbe
belefojtanak emlékezetembe
csupa fájdalmasan fölös rezdülés
...
vetek egy gyengéd mohó pillantást rád
ernyedten fekszel a közös kanapén
csitulok én is hamar, mély palakék
tenger az éjjel - ránk dobja palástját
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-06-13 21:32:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-13 21:32:33
