ha letelik a gyászév
eldobom fekete kendőm
téged magamra öltelek
szellemlakta házad-erdőd
színes virága leszek
ha holdból vet az árnyék
szép ruhámra világot
éjszakai ezer lárma
pótolja majd hiányod
megölelek tessék-lássék
mindent ami itt maradt
vigyázom a fűzfa törzsén
fába vésett hangodat
ingemen a folt most másé
rólam a szó lepereg
nevedet rikoltják varjak
nem dalolják istenek
