Hát véget ért

                                                      ( S.R ballagására )



Hát véget ért,
vagy most kezdődik el.
Forrás vagy, szelíd, csobogó.
Indulsz, kanyarodsz.
Folyóvá szélesíted medred.
Lenn völgy vár, fenn hegykaréj.
Új kihívás, új megmérettetés
sodor, visz a tengerig.
Így tisztul benned a mély,
lesz drágakő, érc, homok, kavics,
s teremt értéket ész, értelem,
hogy több legyél.

Hosszú az út, s távol a cél,
mit tűzlázas vágy formál.
Csalóka testrészek szárnyaid,
gyengék égre törni még
vihar-magasba védtelen.
Lépéseidre figyelj,
mit naponta megteszel
ébredőn a csillagok felé.
Kövesd, ki vezet, ki előtted jár,
s szíved szívében hordja.
Bújj hozzá, hogy megpihenhess.
Ízlelgess tudást, ha szomjazol,
légy éhes, ne jóllakott
– az éhség mindenre képes –
s mértéktartó akkor is,
ha terített asztal vár.

Egy állomás csak, ahol vagy ma,
feloldoz a padbazárt idő,
rád nyitja ablakát, hogy messze láss.
Vonz, alakít, nem enged el.
Új vonatra vársz…

Ma ünnep van. Köszöntsd Őt sors,
érte kiáltsd: vivát! Öleld szó sejtetőn,
gyámolítsd teremtő világ.
Adj teret kibomló hitének
simogató napfény, örök tavasz.
Óvó szemek vigyázzátok útját,
mit bejárni kész, s érdemes.
Csendben, észrevétlen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-06 16:04:54
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-08 22:00:16