Függönyök

Elszánást feladnom,
szívütemre, halkan
koppan cipőtalpam.
Szédült kis kalandom,

hogy meglesem, hol élsz,
mindegy miért, csak úgy.
Már nincsen visszaút,
ha elfog majd félsz.

Rám borul a háztömb,
érezlek a láz vak
függönyén át, más vagy.
Csodád csak bennem csöng,

és a kapu torka
nyeli a visszhangot.
A tilos csiklandoz,
a lehetett volna.

Csöndeddel tagadlak
magamból, de késő,  
megmaradsz már lépcső-
házi gondolatnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-30 11:11:15
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-30 14:19:22