Encián klapanczia

A sírással benőtt szem: gammasugár-mosoly.
Szétkenődött szemceruzás rajz sörényszálakba fonva, édes nedvesen.
Míg egy kaktusz hasába befészkelődött
a magzati félelem.
Ez a téboly, ahogy loholunk.
Meg-megszakítva szép mondatokat.
Megint elmondhatatlanná hűlt a nap.
Lehetsz áruló árván. Mégis belobban a tócsába gyűrt szivárvány.
Egy táska hab, amiben élsz. Elvakartad, fölszakad a félsz.
Megmoccansz egy alvó pisztolyban. Számszőrzetbe túr egy hologram.
Cédulaszag van. Búg egy motorvonat.
Guanó lepi alkóvodat. És OTT gurul a gázcsőben, a golyóstollban.
A kórtan.

A tűnődés is! Soha szárazabb nem volt.
mintha a csend lenne útban.
Nem a szennyfolt.
Mert eleve eltolt.
Elveszett az almárium. Mama.
Nincs szubsztancia @   egy csók
a halál: puszta arrogancia.
Betűket nyelsz mint egy nyomdagép. sorközeidbe belenyal az Ég
A kontextusból a tiszta ész kilép.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-18 19:58:44
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-18 21:39:51