A vándor útja-javítva

A vándor útja


Csupasz fatörzs falak közt
botladozik a vándor,
arca fagyott kerámialap,
a következő lépés a fontos, mindig az,
mondja magában,
nem lát tovább úgysem.
A köd mindent betakar,
a tájat törölték,
a második pillanatban
már fehér üveglap,
csillogó felület a természet.
Az oxigénhiányos hegycsúcson
eltűnik a halál.
Hosszú ködsávok
takarják az eget.
Ő
hamarosan visszatér
a hétköznapok bugyraiba,
a lövészárok feketeségébe,
gondolja.
Most itt a jeges hóhatár,
ne félj .






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Literatúra Irodalmi és Művészeti Magazin,
Feltöltés ideje: 2016-05-17 10:57:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-17 10:57:28