Arspoeticaszilánkok 2

Nekem nem kell a öregkor várakozása,
a rettegett ismeretlen ismerősre,
valamikor vonatok dohogtak
mellkasom ritmusára, s inkább zúzottkőre
hulljon vérem, szikkadjon acélfényen,
mielőtt szívem elfáradna önmagától.

Néha elmélázom: mióta bohóckodok itt
életről-halálról, s pont egy ilyen
kókler hatásvadásztól kell megtudnom
mint én, hogy kezem-lábam hiába
ép egész, ha folyton furcsa tűz emészt,
- miféle tűz? - mikor langy-lidércek
lődörögnek szemem helyén.

Döntenem kell a hogyan-továbbról,
elég-e nekem a műanyagmámor, amit
szinte mesterfokon művelek, s mint a döglegyek,
csak kábultok émelyítő termikem szagától,
mert húsomból még adni nem merek.
De jár nekem a vers, s tőlem nektek,
osztozzunk e vén-kori koncon,
így majd homlokomon ültök, gyönyörű felhőrongyon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-11 16:31:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-11 16:31:18