Füllentésnek indult...
Kicsit füllentettem, s azt reméltem, győztem…
Apró rianás nyílt Teközted és köztem…
Picit tovább tágult, ki venné ezt észre?!
Pedig intő jel volt eljövendő vészre.
Egyre növő súllyal préselt minden óra,
S szívem összerezzent bármi kérdő szóra.
Bevallanom kellett volna mindent persze…
Gyilkos büszkeségnek nem volt erre mersze.
Kis repedés egykor, mára öblös árok…
Leltárt kellett vonnom: Hiányoddal zárok…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-05-02 10:44:02
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-02 10:44:02
