Impresszió
Félelmetesen zúgó,
lakótelepi fák felől
fénylő erőmű,
az aranyló éjjelen
a gyár lámpái lobognak
villogó-holdak;
végtelen ködökbe vesző
erősáramú távvezetékek
távoli hűs ligetek zokogása
és mint a szálló angyal
suhog, az ezüst-falakon...
és mögöttünk a végtelen vasút
zakatol, feldörömböl
eső vagy ember zuhog ki a csöndből
talán a jövő érkezik
hangos vashullámokon
míg bennünk torlódik
és készül
szikrázik a jelen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-04-22 03:43:06
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-22 12:52:32
