nemzedékem
nekem nincs nemzedékem
atomjaira hullott
méretre szabott öltönyben feszítő
ügyeskedőket látok
meg piától hebegő lúzereket
ilyen-olyan ügyért
szélmalomharcot vívó bolondokat
vannak a föld alatt is páran
nincsenek hőseink
se bukott szentjeink
én meg nem érzem
hogy bárhová is tartoznék
egyedül az írás
ami összeköt az emberekkel
a csend haldoklik
az üvöltés reakció nélkül
fullad a fakó égbe
a vitákat felváltotta a beletörődés
és nem szégyelljük közönyünket
többet éltünk demokráciában
mint a szocializmusban
de egyiket se értjük
a zene már csak háttérzaj
a kocsink csillogása gyönyörködtet
nem a szerelmünké
megsavanyodott szánkban a nyál
nem köpjük le reggel tükörképünket
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-04-18 17:26:54
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-18 18:10:21