mintha

látom őket
naponta többször
vonszolják magukat
keresztül a városon
bejárva minden utcát teret
elől a férfi aszottan
zsíros hajjal szakállal
kissé lemaradva a nő
kóbor kutya szemekkel
mintha szögekkel kivert falú
labirintusban bolyonganának
az idők kezdete óta
olyan fájdalmas
nehéz a léptük
mennek szótlanul
leszegett fejjel
háromszázhatvanöt canossa
önnön istenük engesztelésére
próbáltam megtudni valamiért
hogy kik is ők
szóba se álltak velem
megközelíthetetlenségük ismerős
ahogy a viselkedésük
mintha önmagamat látnám bennük






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-13 19:28:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-14 13:25:20