A koldus kutyája

Gyűlik az apró, repedt tányérra dobva,
férfiarcon gyötrődések pokla,
ráncbarázdáiban gyűrt szenvedések,
árka mélyén bánatok tenyésznek,
átsüt rajtuk korgó éhezés,
a koldus-léttől szenvedés.

Kutyája nyaldossa képét,
pénzes tányérja szélét
annak, ki napok óta nem evett,
csak vizet ivott étel helyett,
sültről, gyümölcsről álmodott,
evés gyanánt csak bagót krákogott.

Aztán valaki hirtelen,
segítve majdani ételen,
papírpénzt dobott oda,
egyen, mire fáj foga.

Koldusunk hirtelen felállt,
kutyájára hangosan kiált:
gyere, Buksi, a rézangyalát;
megyünk, veszünk neked kaját.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-04 07:17:30
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-04 07:17:30