Sokadik triptichon
A 365 napos sütőben,
egyre keményebb héjúvá alakulva,
szenesedve, alig-fogyaszthatóan,
ki tudja meddig ropogtat még
két vasárnap közé beágyazódott
napok fogsora és mikor dönt úgy
egy Pillanat, hogy kiköpi, amit
sorsomnak gondolok.
*
Vándorolnék, hiszen vinne
a születéskor kapott lendkerék,
de egyre gyorsabban lassul
és az is foszlik, ami emelne még.
Nincs előttem és utánam,
csak nyirkos mindennap-falak,
nem Vízözönvégi-ágat viszek
a számban, csupán lyukas fogakat.
*
Hiába festek homlokom barlangfalára
álmot, szépnek és színesnek,
a bennem-lakó gyermek mégis retteg,
és izgatott, mert érzi, én is félek.
Most egymás kezét szorítva lessük,
mikor indulnak el, a tipró fekete bölények.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-04-04 05:27:44
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-04 05:27:44
