V í z i o


"Finomul a kín" (Galgóczi Erzsébet - Vidravas)

Szakadt tízparancsolat foszlik a pokolba,
erőtlen kezekben billen félre a kereszt,
tétova mozdulat dob bibliát a polcra,
tömjénfüst ülepszik rád, soha nem ereszt.

Oltári szentségekre vakrozsda mar nyomokat,
festett kupola feletted a mennyeknek kékje,
a sötét oldalhajóba bújva Mária szoptat,
üres templomokban visszhangzik Isten igéje.

Gyóntató rácsok között vad bűnök rejtőznek,
a penitencia mormol unottan imákat,
angyalok kushadnak az oltár alatt - félnek,
Jézus szenved, Atya ad épp pofont a fiának.

Halottak kórusa kántál altatót Istennek,
szentlélek játszik az orgonán, falsok a hangok,
freskókba festett képek lassan peregnek,
lelkek lógnak harangkötélen, száradó sírhantok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-02 10:04:20
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-02 10:11:09