Rózsa és repkény

Búcsúzóul rózsát hozol,
hosszú szálú, tövistelen.
Elkened, miért nem jöttél
egy ideig, ezt ismerem…

váratlan utazás, persze,
s nem vágtam hozzád a bögrét,
bár a hiány nem kölcsönös,
altatnám a soha többé-t.

Na, hazudj valami szépet -
szólsz, és mosolyod kitakar.
Látom a hüllőt szemedben,
nem kérsz, csak etetni akarsz.

Csalok, csak a kezemet nézd,
alig remeg. Könnyezem, de
nem miattad, ugyan, csak épp
elcsúszott a kontaktlencse.

Este maradsz? - Ne maradjak?
A húrokon futó repkény
tíz ujjad, lehangolt dal peng,
és zölden tikkel a ledfény.

Tapadunk, míg síkos a vágy,
de csúcsig nem visznek jelek.
Tudod, hogy tudom, itt vége,
közös ölünk kételyt temet.

Fanyar a bor, egy slukkra húz,
a torkom szűkül, borzongok.
Zsibbadtra alszom reggelig,
hogy a tűrhető túlhordott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-31 09:39:55
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-31 10:02:56