Rózsa és repkény
Búcsúzóul rózsát hozol,
hosszú szálú, tövistelen.
Elkened, miért nem jöttél
egy ideig, ezt ismerem…
váratlan utazás, persze,
s nem vágtam hozzád a bögrét,
bár a hiány nem kölcsönös,
altatnám a soha többé-t.
Na, hazudj valami szépet -
szólsz, és mosolyod kitakar.
Látom a hüllőt szemedben,
nem kérsz, csak etetni akarsz.
Csalok, csak a kezemet nézd,
alig remeg. Könnyezem, de
nem miattad, ugyan, csak épp
elcsúszott a kontaktlencse.
Este maradsz? - Ne maradjak?
A húrokon futó repkény
tíz ujjad, lehangolt dal peng,
és zölden tikkel a ledfény.
Tapadunk, míg síkos a vágy,
de csúcsig nem visznek jelek.
Tudod, hogy tudom, itt vége,
közös ölünk kételyt temet.
Fanyar a bor, egy slukkra húz,
a torkom szűkül, borzongok.
Zsibbadtra alszom reggelig,
hogy a tűrhető túlhordott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-31 09:39:55
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-31 10:02:56
