élet kék

lassan szálló pihepárt követ tekintetünk.
a fává gyökerezett élet lomböleléséből
kirebbent két madár. azóta asztal-
csendben fogynak a napok. pezsgős
éjszakák buborékos fényei verődnek
vissza kótyagos álmokon. az otthon-
meleg radiátorán kezünk lejjebb csavar
egy-két fokot. száradó ruhák illatában
levendulakék illúziót altat az idő.

zizegő vánkoson száraz szirmok.
szúrós érintésük nyomán bizsergő
sebeket ápolunk. álmodunk.

majd fekete-fehérbe villan az utca.
egy kockányi visszatérő kép széleit
bélyegfokokra csipkézi a véglegesség
rémülete. a magány. ellene szemünkre
kendőt szorít kezünk és hallhatatlanná
imádkozzuk a szeretni-készt. s ha a
tengernyi bánat hasadt öléből éled a vég,
szivárványszemű szirénként várunk
medúzacsókokra, hogy minket is áttetsző
testébe fogadjon a mély. de ébredünk.
levendulakék illúziót kúr szét az idő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-21 18:28:19
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-22 08:04:32