És nem lesz

Akarsz-e vinni magaddal
egy napkorongot
a hosszú útra
ez a kék heg a ködfalon
imbolyog, besüvít az ezüstfények felé
hideg mennyország
kék víztükör üvölt vissza rád
az aluminium-holló még éhes
hullámzik minden ablaka
ez a palota
és nem felejt Istened sem
ebben a jólfésült labirintusban
mikor háborút indít a békesség
egy életen át zúg a sás
a földön az emberek
néha a lobogó kútba dobnak
egy élőlényt
mert alszanak a tengeren
a csillagok mind
a nagy mezőn
zúg az áldozati tűz
a nemlétezőn
meztelenül, romok alatt hevernek
éles kanyarok
a köréd tekeredő tájak árnyékán
a szőnyeg-bombázás előtt
ráismersz arra a viharra
ami érted jött
és nem lesz






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-21 08:13:25
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 08:13:25