Sörvúd

Tudatom a megszépítő múltba nézni nem restell:
élt egyszer egy gátépítő, faromboló hódmester.
Vörös szőrzet fedte testét, s mert társai azonmód
ezt a vonást felfedezték, lett a neve Rubin Hód.

A sörvúdi lombos erdőt furcsa hangok verik fel:
fák zuhannak, sorsuk eldőlt. Nottinghami seriffel
kiszállnak az erdőőrök, keresnék a rendbontót,
s mit tapasztal a nagyfőnök? Sehol nincsen Rubin Hód!

Körbejár a faszámoló, kétnaponta beszámol
az erdőben található fogyatkozó faszámról.
Remélve, hogy tartós lelki válságára van gyógymód,
a seriff egy cselt eszel ki: ”Foglyom leszel, Rubin Hód!”

Országszerte meghirdeti, Notthinghamben meg kivált:
”Rendezünk egy nép-nemzeti famorzsoló fesztivált!
Várunk minden megihletett fanyűvőt és farágót!”
Versírászok, segítsetek: hogy ússza meg Rubin Hód?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-07 13:00:26
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-07 13:00:26