rizseshús (homage csd-nek)

túlragozott a csend körülöttem
a kedves is alszik valahol
mélyen rejtőznek a rímek
megírandó versek futnak egymás elé
megyek elszívok egy cigit
slukkonként töltöm magamba a tüdőrákot
apámtól tanultam inni
a depressziót is tőle kaptam el
nézem a sötét eget
itt sosem volt virradat
ha volt is mi nem láttuk
elvakít minket az éhezés
de talán ma hoznak enni
rizses hús lesz a kedvencem
szeretetből több van mint bármiből
kár hogy nem lehet vele megtömni a bendőnket





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-06 13:55:22
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-06 13:55:22