Kockakövek

Imádkozom
Nem szavakkal, nem mozdulatokkal
De mégis, mintha valami imaféle
Motoszkálna a gondolatok alatt
Sejtések, amik hozzákapcsolnak valamihez
Aminek tilos volt nevet adni
A természetnél személyesebbhez
A másik embernél személytelenebbhez
Önmagamhoz és mégsem önmagamhoz

A filozófus megtisztelő címet
Meghagyom másnak
Beleharapok a gondolatrendszerekbe
Elrágcsálok belőlük néhány falatot
Forgatom őket a számban ide – oda
Sejtések lesznek belőlük
Amelyeket nem akarok megfejteni
Részévé válnak az imának

A sejtések kockakövek
Jó lépkedni rajtuk
Körbejárok önmagamon
Aztán föllépkedek, visszalépkedek
Az égboltig és vissza
Mintha Jákob létráján sétálnék
Föl-le, föl-le.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-05 22:34:32
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-05 22:34:32