Válasz Levinek

Barna hajú Csillák,
gyűlölnek a Lillák,
Bettiből is három
lehetne a párom. A Niki,
meg ott vár a Román határon.
Így állok a nőkkel Levente barátom.


Mert, aki nekem kell,
annak én nem, soha.
Sorsom, tudja Isten,
miért ily mostoha.
Talán jobbat adna,
csak várnám ki vala.


Itt van Bea, akit
régen kiszemeltem.
Hajdan táborokban,
oktattam, neveltem.
Kegyeit még így sem érdemeltem.
Gömbcukrot nyal padon,
amit nem kedveltem...


Most tehát, halljátok meg, mind
Ti leányok, akik jót kívántok,
s a bűnt utáljátok: Hűséggel,
kedvesen magatok adjátok,
annak ki érdemli szertelen fajtátok.



Kácson, 2004 nyarán






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.