Visegrádi téltriptichon
Egy eltévedt madár ollója
a hóesés ruhájába belevág
és a pöttyös függöny mögött
látom anyám, amint
a tájba befűzi a Dunát
és a rést foltozni kezdi.
*
Nincs szán, síléc, korcsolya. Semmi,
csak a lábak és a vágy: kimenni
a fűtött szobából. Birokra kelni
a faggyal, megkocogtatni tócsák
ablakát és várni, hátha bentről
ledörzsöli és kinéz rajta Január,
és ha szerencsém van, a háttérben
láthatom apját, a Telet is. Talán.
*
A fagyott hó beszakad.
Ekkora csöndben
lépteim ágyúlövések,
a lámpák torkolattüzek.
Még casus belli vagyok,
de béke lesz, mikor hazaérek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-16 20:06:23
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-16 20:06:23
