álmatlanság
szobámban ágy asztal szék
megtűröm tárgyaim
vagy én vagyok nekik
a megtűrt személy
ágyamon párna paplan lepedő
az éjjelre úgy tapadok
hogy nincs köztünk levegő
az asztalon kancsóban víz
hogy legalább az legyen
ha száraz a tüdőm és fulladok
a kancsó mellett
egy váza rózsával
nézem
szirmai égő labirintus
a tekintet eltéved benne
csapda
a széken a blúzom
blúzom alatt a csend
blúzom alatt a szívverés
a falon néhány kép
rajtam könnyű takaró
emlékeim magamra húzva
a szobai leander léggyökerei
összegabalyodott szögesdrót
elrobog bennem egy emberekkel
teli busz
én maradok
már évtizedek óta várok
itt ebben nem létező
megállóban
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-15 19:07:40
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-15 19:07:40
