Nagykörúti hajnal

az égen még mélyfekete kéreg,
parazsat taposó első villamos,
tekergő hasában szeplőfények,
és légyszaros lámpák döngicsélnek,
ébresztgetve néhány másnapos melóst.

a bérházak lopott szeneszsákok,
hurutos kapualjak, hulló korom,
ködpiercingek pár vén platánon,
s mintha dacos kurvát verne szájon
a szél, vörös csók jajdul a lombokon.

egyre több a hang, a járdán léptek
aprócska cipőlidércek kopognak,
a kirakatokban neonférgek,
kelőnap sárgák, éj-borzolt kékek,
fáradtan ide-oda kanyarognak.

ólombogarak rágta erkélyen,
száraz muskátlik zörrennek álmosan,
ablak nyílik, s a huzat keményen
végigver a műanyagedényen,
melyben a homályt gyomlálja szorgosan.

már színek, illatok tivornyáznak,
bordó-borostyán mászik egy tűzfalon,
majd a nagy-kőrút aszfaltnyakára
meleg sálat köpnek a sínszálak,
itt a pirost játsznak hajnal-jampecok.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-05 13:14:25
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-05 13:15:01