Falshang
Átizzadt, gyűrött a vánkosom,
rémálmok gyötörnek reggelig;
kert alatt háromszáz fánk oson,
a kóbor zserbókat elverik,
porcukrot puffognak jártukban,
űzik a tepsiből kitépett,
lekvárok gőzétől kábultan
szédelgő buktákat, pitéket,
és akár megannyi kisgyerek,
maszatos arcukon félelem,
gurulnak rettegő islerek,
(de jó, hogy ezt is csak képzelem),
s nincs vége, kegyetlen zord a tor,
vonagló bejglikkel reszketek,
beterít morzsa és tortapor,
szánom a széttört kis kekszeket,
lisztek és élesztők bujkálnak,
a tojás héjában megzápult,
nem örül ennek az új bálnak
pékpolc és csillogó cukrászpult,
fánkterror: kényszeres hajtóik
járnak a megkopott fák alatt,
ilyenkor ajtótól ajtóig
- farsang van! - száz meg száz fánk szalad.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-01 16:00:59
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-01 16:00:59
