Fura, amikor szerelem
feszül szerelemnek
s meddő viták rabolnak
értékes perceket,
miközben éltünk homokja
egyre gyorsabb ütemben
pereg, hogy azután
másik dimenzióban,
- talán egy felhőszélről -
lábunk lógázva
nevessünk felfuvalkodott
önmagunkon és szemrehányón
rebegtetve szárnyunk
elsuttogjuk újra,
én szerettelek...
