A sulykot rég elvetni készülök,
ahogy gyermeküket a bérszülők.
Ne nyomjon teher, nyomot se hagyok.
Több leszek magamnál, ha nem vagyok.
Kilátás nincs, vakablak résein
retúrfüttyökből megérzéseim
minden érve visszájára fordul,
elfogadott lesz, -szinte attól koldul-
s megutáltat régi, új ideát,
amelyben a szem hall. A fül meg lát.
