Van Gogh triptichon

Nehéz leírnom ezt, de pénz kellene.
Nem ruhára nőkre vagy italra.
Tubusomból elfogyott a Nap heve.
Vakkeretet szögezek a falra
s mintha vászon volna, a mészre festek.
Zaccos vízzel Theo, mert festenem kell!
Böködnek a ciprusok! Be-belesnek
az ápolók, nevetnek, menthetetlen,
mondják s hozzák az újabb pirulákat.
Theo, bennem vetések izzanak,
hullámzó égbolt hűsít s még az árnyak
is színesek! Látom! A világ a vak!
Csak egy tubusra teljen, egyetlen egy
kenésnyi sárgát tudnék hozatni már!
Öcsém, tudod, a legkegyetlenebb,
ha jégcsapfogú szíved körül a nyár!

*

Maradék színek tócsáit fölitatom,
tubusok palántáit tövestül kitépem!
Ne üvöltsön velem többé, ember sem állat!
Átrendezem a legbelső szobákat!
A spaletták fokozatosan csukódnak a tájra.
Már hiába döntöm föl a Napot,
ÜRES!
Elpárolgott a sárga,
az aranyból is csupán a súly maradt.
Minden festmény egy eltávolított daganat volt!
Húztam az időt, de csak ez maradt:
varjak és búzaföld.

*

Ki látta Van Gogh füle mögött a piszkot?
Ő sem, hát levette, mert épp LÁTNI volt mániája,
(s mindezt tükör nélkül), majd eliszkolt
mellkaslövés-alagúton egy új magányba,

de visszaszólt "'nézzétek, minden elrajzolásba
tökélyt teszek, buta szirmokon szánkáztatok titkot
a Doktor arcán MINDEN gyógyítót fölnagyítok
s jövendő érkezőket festek virágzó Isten-házba.

aztán a Híd, vetések, zöld gyertyaláng ciprusok,
s dolgos lények, a bolondokháza szép, aszott
ápolói, nos ők, együtt a Napraforgók szára,

de ott a váza, a víz, a párolgó (s a pára)...
...egyáltalán, ebben az egészben ÉN hol vagyok?"
kérdezte, s festett tovább felhők hátoldalára.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-11 16:05:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-11 16:05:18