Talán Grün néni

Kráter-aggatott, elvénült holdként
rótta köreit a Mecsek lábánál,
táskájában a konzervek csontként
zörögtek, jobban a zsidók házánál.

A szemöldöke mint Hitler bajsza,
menekült ötven avas éve már,
free múzeumként, űzve és hajtva
a láger óta, egyedül Pécsen járt.

Észre sem vette, ha kinevették,
utazott folyton az árnyék elől,
néha körzeti híradóba tették,
csillag folyt vállán, a fülei felől.

Saját síkjain fekete lyukak
szippantották be a külön békét,
nem láthatott mást, Messerschmitt-ludak
szelték lát-terét, kormozták szemszélét.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-04 01:50:58
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-04 02:06:59