áttöröd holnap az üveghorizontot
lenézel magadon
tetődtől talpadig szivárog belőled
egy csillag
gondolat vagy, elhalkuló fajta
sugárzik inged
nézd
halat lélegzik fel a folyó
a híd feletted vakító ívfény
minden nap egyre üresebben
zakatolsz
a semmi felé
